CRATER XCO 2011

Dupa o saptamana de odihna, mi-am adunat gandurile legate de concursul organizat de noi. Am avut de lucru pana in ultima clipa a concursului, oboseala si-a pus amprenta pe fiecare dintre noi. Parerea mea nu stiu cat conteaza, dar concursul in sine a meritat tot efortul depus. Vremea a tinut cu noi, toti am reusit sa ne implinim sarcinile, concurentii au fost multumiti de traseu, iar in afara unei incident la categoria elite n-a avut nimeni de suferit.

Pana la urma am reusit sa adunam sponsori, parteneri si prieteni sa ne ajute la organizare. Nu cred ca eu sunt omul care trebuie sa le multumeasca, dar multumesc, va asteptam si la anul.

Asta fiind spuse as vrea sa mai dau cateva detalii din spatele culiselor. Cei care au cautat sponsori, n-au avut o treaba usoara. Am avut noroc ca unii au vazut fantezie in evenimentul asta, si chiar au crezut ca se poate face un concurs ca si asta, si o sa fie vizitat. Cu traseul am avut dificultati pana si in penultima zi pentru ca trebuia sa incadram o ocolire din cauza unei cuib de viespi, in rest l-am curatat cat s-a putut, de crengi, de frunze si de alte gunoaie. La construire, am lucrat dupa cele vazute la alte concursuri, si eu sincer nu eram prea multumit fiindca n-am reusit sa parcurg traseul de cate ori vroiam. Totusi a iesit practicabil, si se putea parcurge. La anul ne dorim sa mai piperam putin, si sa mai completam traseul cu alte elemente. 

Sambata au inceput sa vine cativa concurenti, ca sa faca tura de recunoastere  si  sa se odihneasca pentru concurs. Cei care au decis sa innopteze la fata locului, au facut cea mai buna alegere avand cer senin peste noapte, au stat aproape de start, chiar la cativa metri, dar si o unele mici surprize dina partea localnicilori carora le place sa petreaca la Crater. Eu si Zaki am stat peste noapte sa pazim corturile si obiectele noastre pe care l-am adus acolo ..... a fost o noapte memorabila.

In ziua cea mare ne-am trezit inainte de ora 6 si am inceput sa asamblam startul, bannerele, alte corturi, iar eu m-am dus sa pun semnele de avertizare. Am nimerit sa termin chiar la startul amatorilor sa pun ultimul semn si l-am sunat pe Elisei ca sa-i sabotez poza de la start pe care vroia sa o faca cu telefonul, sorry man :D.

Dupa start tind sa cred ca totul s-a derulat conform asteptarilor noastre. La amatori a fost cam trist sa vedem doar 3-4 concurenti din Oradea, dar pasionatii din alte parti au compensat lipsa. Ne bucuram ca ati venit, sa reveniti si anul viitor!

Dupa concursul amatorilor si a elitelor a urmat concursul copiilor, foarte placut sa vezi cat de entuziasti sunt cei mici, si cum pedaleaza fara frica. Sa speram ca nu vor da sportul pe alte prostii.

Tragand linia, ma bucur ca am luat parte in acest proiect si sper sa reusim si la anul, pana atunci ne bucuram de restul sezonului de pedalat si de concursurile ramasa, din pacate aproape numai maratoane. 

Eu am avut o pauza de eficienta, dupa maratonul DHS din Hunedoara, am avut si probleme cu bicicleta. Sper ca pana la sfarsitului lunii August se rezolva tot si pot sa ma antrenez pentru maratonul Maros din 25 septembrie, iar pe 18 Septembrie se anunta un semimaraton (alergat) in Oradea. 

Pana atunci, sa ne citim!:D

Egy het utan sikerult osszeszednem a gondolataim es megirnom a beszamolot az altalunk szervezett versenyrol.
Az utolsop pillanatig dolgoztunk es ugy velem a faradsag mindenkin latszott. Sajat velemenyen talan nem sokat szamit de ugy erzem megerte az erolkodest. Az ido nekunk kedvezett , mindenkinek sikerult elvegezni a raszabott feladatot, a versenyzok elegedettek voltak a palyaval es egy apro incidensen kivul az elit kategoriaban, nem torten semmi sulyos.
Sikerult a szponzorokat, partnereket es baratokat toborozni hogy megrendezhessuk ezt a versenyt. Nem vagyok a kijelolt aki megkoszonje de azert koszonom mindenkinek hogy segitett es jovore remeljuk, ugyanitt.
Ezeket elmondvan elarul egy par dolgot a szinfal mogul. Azoknak akik a tamogatok utan jartak nem volt konnyu dolguk. Szerencsenkre egyesek lattak fantaziat a versenyben, latvanyossagaban es abban hogy kijonnek emberek egy ilyen versent megnezni.
A palyaval gondjaink voltak egesz utolso elotti napig, egy kerulot is be kellet iktatni egy darazs feszek miatt. Mindemellet sikerult megtisztitani a palyat a levelektol, agaktol es gyebb szemettol. A palya epitesenel figyelembe vettuk az eddig latott palyakat mas versenyekrol, jomagam nem voltam megelegedve mert nem tudtam elegszer vegigmenni es kiprobalni. Vegulis jarhato lett es lehetett tekerni rajta. Jovo evre kicsit fuszeresebbre tervezzuk es tokeletesebb elemeket rakunk bele.
Szombaton kezdtek erkezni a versenyzok, probakoroket tettek es pihentek utana a versenyre. Akik ugy dontottek hogy kint alusznak satorral, jol tettek, tiszta eg volt ejszaka es kozel is voltak a starthoz. En es Zaki is kint aludtunk hogy vigyazzunk a satorokra es a cuccainkra amit kihordtunk ... jo kis este lett.
'A nagy napon' 6 elott ebredtunk, nekialtunk osszerakni a startot, feltenni a bannereket, satrakat. En elmentem felrakni figyelmezteto tablakat, az utolsot pont az amatorok start pillanataban sikerult feltennem, mivel felhivtam Elisei-t es o mondta hogy  sikerult szabotalnom a start-fotojat :D
Ezutan minden az elvarasoknak megfeleloen zajlott. Kicsit szomoru volt latni hogy 3-4 varadi versenyzo volt jelen de mindezt kompenzalta a tobbi lelkes versenyzo, gyertek jovore is.
Az amator es elit kategoria utan johettek a gyerekek, orom volt nezni oket ahogy lelkesen es felelmet nem tudva tekerik a koroket. Remelhetoleg nem adjak a sportot valami baromsagra.
Meghuzva a vonalat, orulok hogy reszte vettem ebben a projekben es remelem jovore is sikerulni fog osszehozni, addig is orvendunk a szezon maradek reszenek es a hatra maradt versenyeknek amelyek legtobbje maraton sajnos.
Nekem egy szunido jart le mert a DHS maraton ota eronleti problamakkal kuszkodtem, a biciklimmel is gondok voltak. Remelem augusztus vegere minden rendbe jon es kezdhetek edzeni a szeptember 25-i Maros maratonra, amit megeloz a nagyvaradi felmaraton 18-an.
Addig is, olvassunk egymasrol!

CLICK FOR MAROS MARATHON 2011

Click for support. 

DHS maraton varianta in romana:D

Iată ca a trecut inca un weekend aglomerat cu noroc. Sambata(16.07.2011) am fost la Hunedoara impreuna cu colegii mei de echipa. Drumul a fost un pic obositor pentru că în această ţară un drum mai lung de 150 km devine o calatorie obositoare, iar calitatea drumurilor sub orice critica. Imediat ce am ajuns ne-am întâlnit cu Andrei de la Freestyle. Am observat ceva foarte  interesant la fata locului si anume ca castelul şi zidurile se invecinesc cu  o zonă industrială, castelul in sine e o privelişte frumoasă dar fabrica si zona devastata strica zona.

In rest tot locul arata bine, organizatorii au expus corturi si standuri expozitionale, a fost instalat chiar si o scena. Un punct in plus pentru organizatori, pentru că au fost prezenti pana la miezul nopţii, chiar si dupa pentru ca să ridice concurentii  numerele de concurs, pentru că în dimineaţa, înainte de începerea concursului nu prea era timp pentru a face acest lucru. Am avut o mica problema logistică, trebuia sa asteptam dupa cheia de la cazare dar apoi compensa totul locul liniştit, curatenia, asa ar trebui să fie peste tot. Dupa un somn bine-meritat ne-am trezit suficient de devreme pentru a începe concursul la ora 9.  Startul am stricat, nu am putut pune picioarele mele in spd, dar n-am pierdut prea mult. Sectiunea de langa fabrica consider un punct negru pentru organizare, cred că mulţi oameni detestau această secţiune pentru norul de praf. Atunci a urmat o panta blândă în creştere în mod constant, pe care am luat cu brio. De aici numai dealuri , ca să spunem aşa, uneori a trebuit sa fiu atent la sectiuni tehnice dar in rest numai dat din pedale. M-am simtit bine si am crezut ca o sa prind o zi buna. La PC 2 a petrecut cateva secunde bune si omul dupa care m-am tinut pornea mai devreme, asa ca puteam sa încep urmarirea din nou. A venit o sectiune in pădure, in coborâre abrupta, cu un strat gros de frunze cazute asa ca nu am ştiut ce e sub ea, si ma enerva foarte mult. La o curba in stanga am reusit sa cad si sa rup maneta de schimbator spate. Asa am continuat putin frustrat ca nu puteam sa schimb normal vitezele fara urechea pe maneta. Pana la ultimul PC mergeam  împreună cu Norbi, colegul de echipa, intr-un ritm mai lent. Dupa 50 de kma a venit un tunel de 800 metri, fara lumina a fost grei sa treci prin intuneric, am avut noroc cu un prieten care venea cu farul. Pentru mine a fost o experienta negativa, deoarece in tunel era racoare şi puterea mea m-a abandonat. Am reusit  din urmă  sa termin, şi surprinzator pe locul patruspreze din 71 de participanţi  la categoria mea, asta inseamna ca am mers destul de ok in prima parte.

In general totul a fost bine, organizarea a fost buna, frumos castelul,  doar traseul nu a fost pregatit pentru concurs. Nu este de ajuns sa fie numai marcat traseul, parerea mea, probabil m-am obisnuit de la XCO .

Multumesc Andrei pentru service la schimbator, celor de la VSO si  multumiri Freestyle pentru sprijin, si multumiri la  maica mea ca avut grija de cainele meu.

1. DHS Maraton

Ime egy zsufolt hetvege utan vagyok, mondhatni szerencsesen. Szombaton Vajdahunyadon voltam a VSO-s kolegaimmal. Kicsit faraszto ut volt Varadrol, mivel ebben az orszagban 150km utan mar faraszto a tura. Az utak minosege kritikan aluli. Erkezesunkor talalkoztunk FSS-Andrasekkal, ok hamarabb megerkeztek. Erdekes latvany tarult elenk ahogy a varat es falait egy gyartelep szomszedolja. 

A var maga egy gyonyoru latvany, no meg a falakon belul meg verseny is legyen rendezve, remek. Jol nezett ki az egesz hely, latszott hogy nagyon kitettek magukert a szervezok, satrak, kiallito stand, szinpad, volt minden. Felvettuk a szamokat - itt egy pluszpont a szervezoknek, hisz ott ejszakaztak, hogy aki ejfelkor er oda az is fel tudja venni a szamot, hisz reggel a start elott alig volt ido erre. A szalasunkkal kicsit problema volt mert keson kaptuk meg a kulcsot, egy apro logisztikai hiba a szervezoknel, de mindent karpotolt a szallas, csendes volt, tiszta volt, csak ilyen legyen mindenhol. Egy megerdemelt alvas utan eleg koran keltunk hisz a startot mar 9kor lottek a hosszusoknak. Idoben oda erkeztunk, kicsit hatrebb kerultem a sorban mint szerettem volna es ket lany moge altam be akik meglepetesemre eleg jol robbantottak startnal. A startot elszurtam, nem tudtam betenni a labam, de szerencsere nem vesztettem sokat, es a gyar melletti romtelepen sikerult egesz jol feljonnom az elbojhoz, addig amig a porfelho engedett. Ez egy feketepont a szervezoknak palya valasztas szempontjabol, szerintem sokan nem dijaztak ezt a reszt. Ezutan egy lankasabb emelkedo kovetkezett, amit bravurral vettem es sikerult elozgetnem egy picit. Innen kezdodve csak dimbek-dombok voltak, mondhatni gyors palya nehol keves tehnikai tudas is kellet de csak taposni kellett. 3 komolyabb emelkedo vart a verseny alatt, kilometerora nelkul kicsit nehez volt beosztani az erom, de a pulzus orammal vigyaztam hogy ne hajtsam tul magam - ez a vegere nem jott osssze. Az elso maszot jo eroben kezdtem, sikerult az erosek mogott haladnom, mindig kiszemelek magamnak valakit es probalom befogni, tartani magam utana. Jakab Tibit sikerult utolernem, es lehagynom de a carbo-zselem kupakjat ketszer is elejtve meg kellett alnom, hogy ne follyon a derekamra tekeres kozben. Beert Tibi, es innentol mentuk egy jot egyutt. Jol ereztem magam, es ugy ereztem jo huzas lesz vele maradni. A masodik ellenorzo pontig sikerult vele menni, innen 3-5 masodperccel hamarabb elindult es kezdhettem a hajszat megint. Egy hosszu lefele kovetkezett egy mezon, jo kis razos szekcio. Itt megelozott egy szebeni srac egy full geppel, nagyon zuzott vele. Ezutan kovetkezett a masodik feketepont a palyan, meredek erdei ereszkedes avarban, ugy hogy nem lehetett tudni mi van alatta, egy balos kanyarba sikerult is atesnem a kormanyon, de semmi komolyabb bajom nem lett. A valtokaromon viszont letort a lefele-valtoful. A csonkkal kellett boldoguljak ahol tudtam, mert volt ahol nem. Ez kb feluton volt, es egy pillanatra megfordult a fejemben a kudarc, de azonnal butykoltem, levaltottam sikon es ratapostam. Tibi mar reg elhuzott es ujabb embert kellett kituzzek magam ele. Igy esett Norbi kollegamra a valasztas. Az utolso ellenorzo/etetopontig egyutt haladtunk egy lassabb tempot diktalva, engem a hideg razott oneki meg hatfajdalmai voltak. Hamarabb elindultam es sikerult meg par embert lehagyni de sajnos nem az en kategoriamban. Kb az 50-ik kilometer utan jott egy 800 m-es koromsotet alagut, lampam nem volt igy leszalltam es tolltam a bicajt, de hamarosan erkezett egy lampas es nyomaba alltam, hamar veget ert igy az alagut. Szamomra egy negativum volt, mert az alagut hidegtol teljesen lemeredtem,    es elhagyott a maradek erom is, foleg hogy ezutan egy nagyon godros, egyenletlen szekcio kovetkezett, a fullysok le is eloztek. Probaltam eroltetni de mar a karom sem birta a razkodast. Vegul setatempoban berobogtam a finishbe, gorcsolt mind a ket labam, le sem tudtam szallni.  Meglepetesemre 14. helyen erkeztem 71 resztvevobol a kategoriamban. Ezek szerint nagyon jol mehettem az elejen.

Jo volt eljonni egesz idaig, jo volt a szervezes, szep volt a taj, egyetlen minuszpont a palya volt. A jelzes magaban nem eleg, helyenkent tisztitani kellene, levelektol es lelogo tovis bokor agaktol. 

Koszonom Andrasnak a valtoszervizt - kitunoen mukodott, koszonok mindet a VSO-nak es koszonom a Freestylesportnak a tamogatast, no meg Anyunak hogy vigyazott kutyamra.

curand si in romana